A romániai szászok által lakott területek kulturális szempontból mindig példaértékű marad számunkra. Főleg, a területen fellelhető gazdag kályhacsempeanyagra gondolunk, azok közül is a festett kályhacsempékre. Mikor ezek a kályhacsempék készültek, a legelterjedtebb fűtőeszköz a cserepes volt, mely valójában egy nyitott tűzhelyből és a fölé épített kályhacsempe füstfogóból állt. Ez a füstfogó a keletkező hő egy részét mégis felfogta, így a cserepes mégis hatékonyabbnak bizonyult a nyitott kandallónál.

Berethalom egyike az első szászok által lakott településeknek Erdélyben, a Két szék (Meggyes és Selyk) alá tartozó település az Arany Szabadságlevél szerint (Andreaneum)[2] 1224-ből. Ahogy beérünk a telelpülésre, Cum intram in centrul localitatii imediat ne sare in ochi impozanta biserica evanghelica, de parca ar fi o fortareata. A lenyűgöző épületegyüttes harmonikus elegye a gótikus és reneszánszépítészeti stílusoknak, 3 fallal van körülvéve, melyeket több helyen is megtörnek középkori bástyái és tornyai. Az épületegyüttes első terme a 12. században épülhetett, valószínűleg ekkor épült az első templom is.Szűz Mária– A jelenlegi templom 14861524 között épült késő gótikus stílusban. (https://ro.wikipedia.org/wiki/Biertan,_Sibiu)

2015-ben kértek fel, hogy vegyünk részt a templomban található nyitott tűzterű cserepes restaurálásában. A vártemplom sekrestyéjében található cserepes festett csempékből épült, nagyméretű nyitott tűzhellyel. A munkálatok kezdetekor a csempék egy része hiányzott, és számos csempe törött volt.

A cserepes állapotának dokumentálása, fényképezése után nekiálltunk a bontásnak. A bontás során minden egyes darabot lefényképeztünk a maga helyén és a bontás után is. Szerencsére sikerült az összerakásnál használt agyag, mész és cementes vakolat nagy részét eltávolítani a csempék felületéről szárazon. A csempéken maradt, vakolatot, meszet, cementet, koromlerakódást végül csak mosással sikerült eltávolítani.

A megmosott, töredékes csempéket megszárítottuk, a különvált darabokat összeillesztettük és megragasztottuk. Két sarokcsempét kivéve, a cserepes összes csempéjén találtunk repedéseket, töréseket, még azokon is, melyeknek látszólag semmi bajuk nem volt,, mikor még a cserepesen voltak. Ez annak is köszönhető, hogy a cserepes építésekor használt agyagmassza keményebbnek bizonyult, mint a csempelapok. A kályha használata közben fellépő hőtágulás és összehúzódás során a csempék több darabra szakadtak ahelyett, hogy az őket összetartó agyagkeverék engedett volna. A problémát súlyosbítja, hogy a cserepest túlfűtötték, melyre bizonyíték a csempék között található vörösre égett agyag.

A csempék ragasztása

A csempék ragasztása után maradó vékony repedéseket feltöltöttük, majd ásványi eredetű pigmentekkel retusáltuk. Ezáltal a repedések kevésbé láthatóak lettek, ugyanakkor sikerült rögzíteni az idő során levált mázdarabkákat is.

A törött és hiányos csempék kipótlására fehér színű, nagy samott tartalmú agyagot használtunk, melynek nagyon pici a száradási zsugorodása. Az elkészült pótlások és új csempelapok száradás és zsengélő égetés után kézzel festődtek, majd 960 fokon égtek ki. Az általunk festéshez használt máz világosabb árnyalatú, mint az eredeti csempéken látható. Így a cserepes jól mutat, ugyanakkor látszik az is, hogy mely csempék eredetiek és melyek az utángyártottak.

%d blogger ezt szereti: